Mondd, vajon mennyit ér egy ember.
            Kinek szíve tiszta s tele szeretettel.
            Mondd, vajon mennyit ér egy ember.
            Ki gyűlöl, mert tele van sérelemmel.

 

Valahol messze, valahol távol, valaki szíve teérted lángol. Emléked egy hű szív hűségesen őrzi, ha te is szereted, írjál választ neki.

 

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.

 

Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém százszor. Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.

 

Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.

 

Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek.

 

Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szád, nézni a szemed. Szeretnélek úgy, ahogy csak lehet, érted tenném, és mindig csak veled.

 

Boldogságod szirmot bontson, örökké csak virágozzon, szerelmesed hozzád bújjon, forró szíved megborzongjon, Te vagy kit mindig imádok, Boldog szép napot kívánok!

 

Őszi éjjel álmodj csodaszépet, álmodd, hogy megcsókol egy srác Téged! Átölel karjával és azt súgja neked: Ugye nem haragszol, hogy SZERETLEK TÉGED?


Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen s suttogja, hogy Te vagy az EGYETLEN!

 

Ha a puszik esőcseppek, akkor én egy tengert küldök. Ha az ölelések falevelek, akkor egy erdőt küldök. És ha a szeretet örök, akkor én az örökkévalóságot küldöm neked.

 

Had legyek ma éjjel az aki akarok, neved suttogva föléd hajolok.
Barátnak hiszel, nekem ez nem elég! Had legyek ma éjjel szerelmes beléd!

 

Féltelek,
Ha tehetném vigyáznám minden léptedet, Vigyáznék Rád mint egy Angyal,
Hisz Te vagy ki akkor is hiányzik mikor ébred a hajnal.

 

Csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti azt, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.

 

Te vagy az első, kinek hinni tudok. Te vagy az első, kinek nem hazudok. Te vagy az első, kit igazán szeretek. Te vagy az első, kit soha nem feledek.

 

Valaki nem jön, hiába várom, szertefoszlott egy szép álom. Valaki elment, messze tőlem, érte hull még mindig a könnyem.

 

Sötét van már, minden csendes, itt az este, jó éjt kedves. Feküdj le, s hunyd le a szemed, s az utolsó gondolatod én legyek neked.

 

A nap 24 órájában rád gondolok, és ez alól ez a pillanat sem kivétel.

 

Eltűnődöm mennyit vártam rád, hosszú éveken át, többet, mint gondolnád. Eltűnődöm mennyit álmodoztam én, s ami eddig álom volt, most mind az enyém.

 

Bár minden szerelem elmúlik egyszer, mégis ez ad értelmet életünknek. Ne add fel, álmodozz és légy szerelmes.

 

Vágyok arra a csókra, mely bőrömet simítja. Vágyom az érintésre, mely enyém maradna örökre.

 

Én sosem voltam szerelmes, én nem voltam soha engedelmes. De most valami furcsát érzek, hogyha a csillogó szemedbe nézek. Egyedül csak neked vagyok engedelmes, úgy hiszem most vagyok szerelmes.

 

Piros rózsa árnyékában esküszöm én neked, hogy nem fogok mást szeretni, csak egyedül téged.

 

Titokban írok egy sms-t, titotkban szeretlek téged. Titokban szeretni gyötrelem, de ilyen a titkos szerelem.

 

Ha valaki azt mondja imád, sose hidd a szavát. Ha valaki azt mondja szeret, talán igaz lehet. De ha valaki rád néz és hallgat, nem beszél, annak add a szívedet, mert az forrón és igazán szeret.

 

Könnyes a szemem, remeg a kezem, fáj a lélegzet is, mert nélküled veszem. Szívem mindig fáj és csak te érted dobog, mert rajtad kívül mást szeretni nem tud.

 

Nem ígérhetek kincset, csillagot, csak egy hű szívet adhatok. Érzem másé nem lehetsz, én is csak a tied, ha örökre szeretsz.

 

Ha van aki most hiányzik nekem, az az aki most a telefonján az üzenetem olvassa.

 

Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem.

 

Egy szó, mely mindent elsöpör. Egy lány, aki halálra gyötör. Egy szerelem, mely oly fájdalmas kincs és amire mondhatom már, hogy nincs.

 

Ne hidd azt, hogy el tudlak feledni, hogy rajtad kívül tudok majd mást szeretni. Ha a síron túl is lesz majd élet, akkor sem szeretek mást, csak téged.

 

Lehet, hogy mást találsz majd, akivel boldogabb vagy, de soha másnak nem leszel az, aki most nekem vagy.

 

Szeretném szívemet kitépni s virág helyett az ablakodba tenni. Hogyha látnád hervadó szívemet, akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek.

 

Van egy álom, egy test, egy barát, ami csak rád vár, és van egy szerelem, ami csak miránk.

 

Az együtt töltött percekből legyenek órák, majd napok. A napokból legyenek hónapok, s az örökkévalóság tartson addig, amíg veled vagyok.

 

Remélem valóság lesz minden édes remény, mely ott él a szívünk rejtekén. Az élet és a remény tárt karokkal vár, s hogy szép lesz-e, az csak rajtunk áll.

 

Mikor rózsát látok te jutsz az eszembe, ha a neved hallom könny szökik a szemembe. Nehogy azt hidd, hogy el foglak feledni, mert én téged örökké foglak szeretni.

 

Nem mondom, hogy szeress, azt se hogy gondolj néha rám. Mert ha szíved nem ezt súgja, hiába is mondanám.

 

Sötét van már, minden csendes, itt az este, jó éjt kedves. Feküdj le, s hunyd le a szemed, s az utolsó gondolatod én legyek neked.

 

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom, szeretni.

 

Ha rózsákkal álmodnál, tudd, azok a türelem virágai. Ha csókról álmodnál, érezd, azt én küldöm. Ha netán rólam álmodnál, tudd, te is az álmomban jártál.

 

Este, ha kigyúlnak a csillagok, úgy fáj, hogy te ott, és én itt vagyok. Felsír bennem a hozzád hívó vágy, s rólad álmodom át az egész éjszakát.

 

Azt mondják, amikor megszülettél, esett az eső. De nem az eső esett, csak Isten sírt, mert elveszítette a legszebb angyalát.

 

Álmodj szerelmes meséket, és mindig az legyen a vége, hogy szeretlek téged.

 

Párnád arcom, mely bőrödhöz simul. Paplanod karom, mely átölel szótlanul. Ágyad testem, mely testedhez ér. Álmodban vigyázzon rád az éj.

 

Miért csukjuk be a szemünket, amikor alszunk? Amikor álmodunk? Amikor csókolódzunk? Mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatóak. Ha becsukom a szemeim, téged látlak.

 

Csendes éjszakán elkerül az álom, mindig Rád gondolok, és hozzád vágyom. Gondold azt, hogy ott vagyok veled, és nézem a két szép szemed, hallgatom a lélegzeted. A füledbe sugom, hogy nagyon jó veled!

 

Sötét van már, minden csendes, itt az este, jó éjt kedves. Feküdj le, s hunyd le a szemed, s az utolsó gondolatod én legyek neked.

 

Jó reggelt szerelmem, újabb gyönyörű nap számomra, mert szerethetlek.

 

A legszebb érzés, ha rád gondolok. A legszebb érzés, ha rólad álmodom. A legszebb érzés, ha hozzád érhetek és ha veled ébredhetek.

 

Messze vagyok tőled, oly bús az élet, a szívem azt dobogja, látni szeretnélek.

 

Régóta lappang egy gondolat a fejemben, egy aprócska dobbanás itt benn a szívemben. Kimondani nem könnyű, mégis megteszem, mert tudnod kell, csak veled létezem.

 

Amióta belenéztem a szemedbe, éjjel-nappal csak te jársz az eszembe. Szemed ragyogását nem tudom feledni, mert megtanított engem igazán szeretni.

 

Többet ér egy pillantás ezer hamis szónál, egyetlenegy érintés ezer hamis csóknál. S ha édes ajkadról már csak bántást kapok, te ne nem láthatod, de én belül meghalok.

 

Szeretném a szívemet kitépni, s virág helyett az ablakodba tenni. Hogyha látnád a hervadó szívemet, akkor tudnád, hogy igazán szeretlek.

 

Csalódni kell, hogy boldog lehess. Gyűlölni kell, hogy újból szeress. Kell tudni nevetni és sírni, valakit megunni és újból visszahívni. Csalódni kell százszor, csalódni ezerszer, hogy boldog lehess egyetlen egyszer.

 

Van aki könnyen megkapja azt akit szeret, van aki csak csendben sír és szenved. Van aki könnyek nélkül tud feledni, s van aki meghal, mert igazán tud szeretni.

 

 

Hiába tagadnám, régóta szeretlek, könnyeim titokban érted peregnek. Kértem a Jóistent tanítson feledni, válasza ez volt, téged kell szeretni.

 

Öröm és bánat együtt van szívemben, egy könnycsepp is megcsillan szememben. Ha kérdeznéd, mi bajom, csak annyit tudnék mondani, hiányzol nagyon.

 

Ha azt érzed már, vádol a világ, csak a szépet lásd, ne keress hibát. Ne hidd el mindenki hazug szavát, érezd meg mindig, ki a jó barát.

 

Olyan vagy, mint a virág. Mikor meglátlak, a szívem oly vidám, a csókod édesebb a méznél és a szemed szebb a virágos rétnél.

 

Régóta lappang egy gondolat a fejemben, egy aprócska dobbanás itt benn a szívemben. Kimondani nem könnyű, mégis megteszem, mert tudnod kell, csak veled létezem.

 

Egy tanács... vigyázz magadra. Egy kérés... ne változz meg. Egy kívánság... ne felejts el. Egy hazugság... nem szeretlek. És egy igazság... borzasztóan hiányzol.

 

Rád már csak titokban gondolok, s csak reménykedem, hogy még a szívedben vagyok. Bárcsak vissza tekerhetném az idő kerekét és érezhetném újra csókod melegét.